A folyamatosan növekvő népesség élelmezése érdekében a baromfiipar több területen is a termelés érdekében megvalósítható folyamatos fejlődés elérésén dolgozik – ilyen pl. a genetika, takarmány-értékesítési ráta, a húsminőség, termelési hatékonyság, feldolgozási hatékonyság stb. De vajon tényleg ezek azok a témakörök, amelyekre fókuszálni kellene?
A „fenntartható” egyre divatosabbá váló kifejezés a mezőgazdaságon belül is, ám önmagában az, hogy „fenntartható” csak azt jelenti, hogy képesek vagyunk valamit egy bizonyos szinten fenntartani. De vajon elegendő-e az ipar adott szinten tartása, amikor a népesség, vagyis a kereslet folyamatosan növekszik és a mezőgazdasági területek/erőforrások pedig csökkennek? Egy másik népszerű szó a hatékonyság, vagyis pl. hogy miként tudunk kevesebb ráfordítással több fehérjét előállítani? És az új jóléti mozgalmakkal lehetséges-e a maximális hatékonyság elérése a humánus eljárásmód megtartása mellett?
Kevésbé általános téma, hogy becslések szerint a termelési potenciál nagyjából 28%-a elveszik az élelmiszerlánc termelőtől a feldolgozóig tartó részében. A maximális biológiai kapacitás elérésének elmulasztása óriási pazarlást jelent az iparágon belül, és figyelmet kell fordítania erre a baromfitermelőknek, különösen a teljesen integrációk esetében.
Felmerülhet a kérdés, hogy a meglévő és az előrejelzések szerint a jövőbe is begyűrűző hosszú távú kihívások mellett, van esetleg olyan tényező, melyet az iparág figyelmen kívül hagy? Ki lehet-e törni a média trendekből, és felmérni, hogyan javíthatjuk tényeken alapuló megoldási javaslatokkal az iparág termelési hatékonyságát? Milyen szempontokat kell figyelembe vennie az iparágnak a teljes termelési láncot tekintve annak biztosítása érdekében, hogy az emberiség egészsége mellett a bolygó egészségét is fenntarthassuk?