A csendes profitgyilkos

A leggyakrabban előforduló mikotoxinok, melyek kockázatot jelentenek az állati egészségre, az aflatoxin, az ochratoxin, a fumonizin, a zearalenon, a T-2 toxin és a deoxinivalenol. Az esetek kisebb részében a mikotoxinok magas koncentrációban fordulnak elő, ami egyértelmű klinikai tünetekkel járó akut gombatoxin fertőzést eredményez. A tünetek lehetnek például a hányás, a szájüregi elváltozások, a máj-, és vesekárosodás, valamint a magas elhullás.

A legtöbb esetben azonban a mikotoxinok alacsony koncentrációban fordulnak elő, ami szubklinikai hatásokat eredményez. A bélrendszer és a bélgát károsodása alacsonyabb termelési hatékonyságot eredményez. Az immunrendszerre gyakorolt káros hatások a szervezet kórokozókkal szemberni fokozott fogékonyságához és a vakcinára adott alacsonyabb immunválaszhoz vezethet.

Összességében elmondható, hogy a mikotoxinok növelik az állati egészség romlásának kockázatát, ami a gyengülő állati teljesítményhez, magasabb állatorvosi költségekhez és a telep romló gazdasági mutatóihoz vezet.

Kockázat-management 

A mikotoxinok előfordulása számos tényezőtől függ, beleértve a telep földrajzi helyét és a jellemző időjárási viszonyokat. Az aratás előtti és utáni megelőzési céllal végzett vizsgálatok ellenére a legtöbb mintában még mindig előfordulnak mikotoxinok. 

A mikotoxinok pontos kockázatértékelése számos tényező miatt kihívást jelent. A mikotoxinok kockázatát gyakran alábecsülik az alábbiak miatt:

• Nem reprezentatív módon történik a mintavétel az alapanyagokból
• A mikotoxinok rejtett jelenléte 
• Szinergikus hatás a mikotoxinok között 
• A mikotoxinok nem várt mennyiségben történő előfordulása 
• Telep-specifikus körülmények melyek növelhetik az állatok érzékenységét  

A takarmányhoz egy hatékony toxinkötőt adva a fent említett bizonytalansági tényezőktől függetlenül hatástalaníthatjuk a mikotoxinokat.